A szója ma már szinte minden élelmiszerünk szerves részét képezi. Egyesek számára fontos és kedvelt nyersanyag, mások kissé idegenkednek tőle, pedig évezredek óta fontos élelmiszer.

A szójabab régóta meghatározó alapanyaga a kínaiaknak. Nagyjából az i. e. 6000 környékén háziasították a szóját, aztán i. e. 2853-ban Sheng-Nung császár az 5 szent mag (wu ku) egyikévé tette, a rizs, a köles, a búza és az árpa mellett. A legenda szerint a császár egy napon a kertjében sétálva egy fa alatt megpillantotta a haldokló majomkirályt. A császár az istent az őreivel a palotába vitette. A majomkirályt meggyógyították, aki hálája jeléül felajánlotta Sheng-Nungnak, hogy kívánhat tőle valamit. A császárnak egy kívánsága volt csupán, azt szerette volna, hogy a népéből soha senkinek ne kelljen éheznie. Erre a majomkirály egy szem szóját adott neki. A legenda eredete bizonytalan, annyi azonban bizonyos, hogy a japánok legrégebben fennmaradt krónikájában, az i. e. 800 körül keletkezett Kojikiban már van utalás a szójababra.

Szójabab frissen

A szója egészen a 16. századig javarészt a kínaiaké és – a kínai misszionáriusoknak köszönhetően – a japánoké és a koreaiaké volt, ám a felfedezések korában már meghódította Indonéziát, Vietnámot, Thaiföldet és többek között Indiát is. Európában a XVIII. század elején érkezett meg a szója, hogy rögvest tovahajózzon – a bevándorló kínaiakkal és a tofu receptjével egyetemben – Amerikába, ahol kissé hideg fogadtatásban részesült. Az első szójaültetvények az 1870-es évek végére tehetőek, s ezek is csak takarmány-céllal jöttek létre.

Aztán 1904-ben George Washington Carver tudós, botanikus, aki a vidéken élők élelmezését kutatta, felfedezte, hogy a szójabab nagyon értékes fehérjeforrás. Az ő ösztönzésére kezdtek el a gazdák nem csak takarmány formájában gondolni a szójára.

1919-ben William Morse megalapította az Amerikai Szója Szövetséget, majd tíz évvel később tanulmányútra indult Kínába, ahol több mint 10000 fajta szóját sikerült azonosítania. A negyvenes évekre Amerikát teljesen meghódította a szója. De nem csak az állatok takarmányozásában, s az emberek minőségi étkeztetésében játszott szerepet, hanem még az autógyártásban is helyt állt a szója. 1935-ben szójaolajjal készített festékkel festette le a karosszériákat a Ford üzemeiben, majd 41-re megszületett a szójából előállított műanyag.

A szója felhasználásának igen sok módja van. A szójababból többek között készülhet szójatej, szójaszósz, tofu vagy szójaolaj.

Szójatej

A szójatej készítésekor a szójababot beáztatják, majd pépesítik, vízzel felfőzik. Az így kapott masszát leszűrik, és a végeredményt sok esetben sóval, cukorral ízesítik. Ez az ital otthon is könnyedén előállítható. A boltok polcain is leggyakrabban ízesített szójatejjel találkozhatunk, mert a natúr szójatej ízének jót tesz, ha valamivel kicsit módosítják. A szójatej nagyon jó fehérje- és B-vitamin forrás, s a vegetáriánusok mellett a laktóz-intoleranciában szenvedők számára is tökéletes.